2026. november 7.
20év után újra Győrben...
Diavetítés
📸: BRIDGE
EPIZÓD VII. – BAB AZ EGYETEMEN: AZ ÁLLAMVIZSGA
Győrben vizsgázott a Bab.
Nem először jártunk itt, de 25 év alatt ez volt mindössze a második alkalom.
Amikor meghirdettük az Államvizsgát, még fogalmunk sem volt, hányan lesztek kíváncsiak rá. Hónapokon keresztül szépen, lassan gyűltek a jegyek. Aztán az utolsó héten egyszer csak megmozdult minden.
150.
170.
190.
200…
Végül 243 jegy talált gazdára.
A rendes kapunyitás este hétkor volt, de a VIP-k már hatkor bejöhettek.
És talán érdemes elmondani, nálunk egyáltalán miért van VIP.
Nem azért, hogy valaki egyszerűen csak hamarabb bejusson.
Hanem azért, mert szeretnénk lehetőséget adni azoknak, akik szeretnének egy kicsit közelebb kerülni ehhez az egészhez.
Fel lehet jönni a színpadra.
Megmutatjuk, mi hogyan működik.
Lehet velünk beszélgetni.
Lehet külön közös képeket készíteni.
És minden VIP kap egy külön erre az alkalomra, neki megfelelő méretben készített VIP-pólót is.
Ez tulajdonképpen egy külön találkozás még azelőtt, hogy megérkezik az egész KeményBab család.
Győrben pedig rögtön kaptunk is egy olyan ajándékot, amit valószínűleg soha nem fogunk elfelejteni.
Az egyik VIP-t én azonnal elneveztem 3XL Imrének.
Képzeljetek el egy közel kétméteres, jó erőben lévő embert. Egy igazi fanyüvőt.
És ez az ember megérkezett hozzánk…
egy cserép babbal.
A kezében egy csíráztatott, háromágú babpalántával.
Az egész látvány valami egészen bizarr volt.
Egy kétméteres fanyüvő áll előtted egy cserép babbal.
És közben az egész mégis rohadt megható.
Volt velünk egy kerekesszékes srác is.
Neki pedig úgy oldottuk meg az estét, hogy a koncertet végig a kordonon belülről tudja nézni, olyan helyről, ahonnan tényleg jól látja az egészet.
Aztán hétkor megnyílt a rendes kapu is.
És hát ha már Államvizsga, akkor már igyekeztem természetesen rendesen felöltözni.
Fehér ing.
Nyakkendő.
Mégiscsak így illik megjelenni egy államvizsgán.
De mielőtt egyáltalán elkezdődhetett volna maga a vizsga, Szájmon bácsi kapott harminc percet arra, hogy bemelegítse a közönséget.
Az öreg ezt természetesen úgy értelmezte, hogy harminc perc alatt teljes zenei pusztítást kell végezni.
Egy karóra tűzött nyúlfejjel, véres köpenyben, véres kesztyűben és egy tízkilós kalapáccsal a vállán ment fel a színpadra.
A műsora szokás szerint teljesen vállalhatatlan volt.
Volt, hogy egy kempingszékben ült.
Volt, hogy a tízkilós kalapácsot szemérmetlen módon lóbálta.
Volt, hogy időnként rávert egyet a nyúl fejére.
És igen, még a Fekete Rózsát is megtáncoltatta.
Sőt, egyes szemtanúk szerint az öreg ennél is tovább ment, és szemtelen módon még fogdosta is a színpadon.
Erről viszont már tényleg nem akarunk semmit tudni.
Később aztán a közönséget is megszavaztattuk arról, hogy ezek után kirúgjuk-e Szájmon bácsit.
És hát…
nem rúgjuk ki.
A közönség megmentette.
Úgyhogy Babkarácsonyon újra láthatjátok.
Ráadásul hozza magával a PunkRock Zenegépét is amit most eszkábál össze.
Viszont egy feltétellel maradhatott:
ezt a fajta zenei pusztítást többet nem csinálhatja.
Legalábbis ezt most hivatalosan rögzítettük.
Hogy ebből mit fog betartani, arról természetesen semmilyen garanciát nem vállalunk.
Ezután következett fél óra szünet.
A teljes sokk alatt lévő KeményBab család közben megpróbált felocsúdni abból, amit az előző harminc percben látott.
Aztán egyszer csak elsötétedett a színpad.
És felmentünk.
Nehéz elmondani, milyen érzés volt, ahogy fogadtatok bennünket.
Ennyi év után újra ott állni Győrben, és azt érezni, hogy tényleg vártatok ránk.
Hihetetlen szeretettel fogadtatok bennünket.
Az első dal a Hová mész te kisnyulacska? volt.
Ha már Szájmon bácsi ott hagyta nekünk a színpadon a véres vicsorgó nyúlfejet, úgy éreztük, legalább meg kell emlékeznünk róla.
A terv szerint ezután mentünk volna tovább szépen a műsorral.
Csakhogy a közönségnek más terve volt.
Egyszer csak elkezdtétek énekelni a Bringakirály-t.
Nem néhányan.
Nem halkan.
Hanem olyan hangerővel és annyian, hogy egyszerűen nem lehetett úgy tenni, mintha nem hallanánk.
Eredetileg a műsor második felében lett volna.
Úgyhogy előrehoztuk.
Legalábbis először.
Mert természetesen a végén is eljátszottuk még egyszer.
Aztán jött a harmadik dal.
És ott egy pillanatra úgy nézett ki, hogy az egész Államvizsga véget is érhet.
A hangom ugyanis egyszerűen fogta magát, és úgy döntött:
– Köszönjük szépen, mi most elmennénk egy kicsit pihenni.
A hangszálaim ettől a ponttól kezdve valami egészen hihetetlen módon teljesen önálló életet éltek, és gyakorlatilag össze-vissza hangmagasságok kezdtek kijönni a torkomból.
Na, gondoltam, ennyit akkor a mai buliról.
Ránéztem Márkra:
– Na Márk, most te jössz.
Márk pedig olyan rémült szemekkel nézett rám, mintha közöltem volna vele, hogy mostantól ő vezeti a zenekart.
De nem volt mese.
A harmadik dalt, a Térdelj szerest, elkezdte énekelni.
Aztán következett a Telefontömlőc.
Márk ekkor határozottan közölte, hogy na, azt ő már egészen biztosan nem fogja elénekelni.
Így hát nem maradt más választás, bevállalta, és baromi jól lehozta. Úgy, hogy még életében nem próbálta.
Aztán jött a Hol van most a nyár. Na ott aztán teljes volt Márk részéről az elhatározás, úgyhogy, azt mondtam: Jöjjön aminek jönnie kell.
Utólag már csak annyit tudok mondani:
nagyon remélem, hogy erről semmiféle hang- vagy videófelvétel nem készült.
Mentünk tovább.
Jött az ötödik dal.
Aztán a hatodiknál történt valami csodával határos dolog.
Elkezdett visszajönni a hangom.
A Hoki Gyurira már mondhatni teljesen rendben volt.
Ott kezdtem először megnyugodni, hogy na jó, akkor talán ezt tényleg le tudjuk hozni.
És innentől már nem volt megállás.
A következő egy és háromnegyed óra minden különösebb probléma nélkül végigment.
Sőt.
A kétórásra tervezett koncert végül két és negyedórás lett.
És mivel ez egy Epizód volt, természetesen nem ismételjük meg azt, amit máshol már láthattatok.
Minden Epizód önálló történet.
Ezért már a műsor elején váratlanul bekerült néhány újabb dal is.
Az első mindjárt a Pörög a Mester volt.
Egy dal, amely még egyéves sincs, mégis már a tizennegyedik helyen áll az éves slágerlistán.
És Győrben kiderült, hogy ez már nem egyszerűen egy új dal.
A közönség konkrétan megőrült érte.
Énekeltétek velünk, mintha évek óta a műsor része lenne.
Ezután már azon sem nagyon lepődtünk meg, ami a Traktor festi a szivárványt alatt történt.
Ott kezdett nagyon úgy kinézni, hogy megszületett a következő nagy Bab-sláger.
Ment tovább a műsor.
A zenekar pedig előzetesen hivatalos belső utasításban rögzítette:
HÚRTÉPÉS TILOS.
Márknak ezt természetesen sikerült megszegnie.
Megint elszakadt ugyanaz a G-húr, amelyet az előző Epizód óta már hivatalosan is Szájmon bácsi-húrnak nevezünk.
De most felkészültünk.
Vittünk magunkkal egy tartalék gitárt.
Pirosat.
A piros gitár kizárólag vészhelyzet esetén használható.
Ezért piros.
Normális esetben nem nyúlunk hozzá.
De ha baj van, be kell törni az üveget, elő kell venni a piros gitárt, és folytatni kell az Államvizsgát.
Győrben baj volt.
A piros gitár szolgálatba lépett.
A koncert közben aztán valami egészen elképesztő Babuli kerekedett.
Szinte végig olyan hangulat volt a teremben, amit nehéz szavakba rakni.
Énekeltetek, ordítottatok, ugráltatok velünk, és gyakorlatilag egy pillanatra sem engedtétek el a koncertet.
Egyetlen kisebb probléma akadt.
Szájmon bácsi a karóra tűzött, véresen vicsorgó nyúlfejet természetesen továbbra is ott hagyta a színpadon.
Márk pedig valamiért képtelen volt nem észrevenni.
Így szinte minden alkalommal, amikor lett volna egy kis szünet két dal között, Márk hátranézett.
Meglátta a nyúlfejet.
És elkezdte játszani:
Hová mész te kisnyulacska…
Aztán megint.
És megint.
És megint.
Egy idő után már nem is számoltuk, hányadszor hangzott el az este folyamán.
A nyúl ugyan halott volt.
A dala viszont szemmel láthatóan nem.
És ha már egyetem…
A közönség közben azt is megszavazta, hogy a Bab sikeres vizsgát tett.
AMert a Bab egy éve beiratkozott Debrecenben az egyetemre.
Aztán Szegeden megtartottuk a gólyatábort.
És most itt Győrben pedig ténylegesen leállamvizsgáztunk.
Úgyhogy most már a Bab hivatalosan is diplomával rendelkezik.
Hogy mire jó ez a diploma, azt még nem tudjuk.
De legalább megvan.
Aztán egyszer csak vége lett a koncertnek.
Legalábbis a színpadon.
Mert utána jött a dedikálás.
És Győrben a KeményBabok ebben is egészen különlegesek voltak.
Nagyon érdekes látni, hogy minden városban teljesen más szokás alakul ki.
Van, ahol konkrétan testfestést kell csinálnunk alkoholos filccel.
Van, ahol a ruhák kerülnek előtérbe.
Van, ahol szinte mindent alá kell írni, ami a közelben található.
Győr viszont egyértelműen fotócentrikus volt.
Itt inkább a közös képek domináltak.
Kevésbé volt grafomán a család, annál többen akartatok velünk egy közös fotót hazavinni erről az estéről.
Közben a merchpultot gyakorlatilag kirabolták a KeményBabok.
És miközben készültek a fotók, jöttek sorban a történetek is.
Talán ez volt az este egyik legmeghatóbb része.
Hallgatni, hogy közületek mennyien vártatok erre nagyon régóta.
Hogy hány embernek volt ténylegesen nagy vágya, hogy egyszer élőben eljusson a kedvenc zenekara koncertjére.
Hogy ott legyen.
Hogy találkozzon velünk.
Hogy legyen egy közös képe.
Ezeket a mondatokat nagyon nehéz úgy végighallgatni, hogy közben ne történjen valami az emberrel.
Nagyon jó volt látni a csillogó szemeket.
És sokszor a könnybe lábadt szemeket is.
Ilyenkor érti meg igazán az ember, hogy ez az egész már régen nem csak dalokról, jegyekről, koncerttermekről vagy arról szól, hogy hányan állnak előttünk.
Hanem történetekről.
A tietekről és a mieinkről.
És arról, hogy néha ezek a történetek egy estére találkoznak.
Győrben találkoztak.
Az Államvizsga sikerült.
A fényképek és a videók pedig folyamatosan érkeznek az Államvizsgáról, úgyhogy a következő napokban még bőven mutatunk nektek abból, mi minden történt Győrben.
Mindeközben pedig van egy álmunk.
Mostantól elkezdünk készülni a Babkarácsonyra.
És azt szeretnénk, hogy december 11-én a Barba Negrában ott legyen velünk mindenki, aki csak teheti.
Aki ott volt bármelyik koncertünkön a visszatérés óta.
Aki velünk volt Debrecenben.
Tatabányán.
Szegeden.
Győrben.
Vagy bármelyik másik állomáson.
Aki részese volt ennek az egész fantasztikus évnek.
És azok is akik valamiért eddig kimaradtak.
Az az álmunk, hogy december 11-én mindannyian egy helyen legyünk.
És együtt ünnepeljük meg mindazt, ami a visszatérés óta történt.
BABKARÁCSONY 2026
DECEMBER 11.
BARBA NEGRA
Ott találkozunk.
- Mike -
🔥🌱❤️
Ha szeretnéd pótolni, kiegészíteni a gyűjteményedet vagy ajándékozni szeretnél.
Megyek, kosárba rakom
1. Hová Mész te Kisnyulacska
2. Babbuli
3. Térdelj Le és Szeress
4. Telefontömlőc
5. A Srácok Azok Mások
6. Hol Van Most a Nyár
7. Hoki Gyuri
8. Mi Történt a Felnőttekkel
9. Az Én Életem
10. Fuck VR
11. Pina Pina Punci
12. Vérzik a pofám
13. Napolaj
14. Hová Mész te Kisnyulacska
15. Lemezlovag
16. Itt Jön a Yeti
17. Buzi Horgász
18. Fűkaszakezű
19. Traktor Festi a Szivárványt
20. Pörög a Mester
21. Hawaii Kannásbor
22. Zöld Hajú Lány
23. Fedetlen Keblek
24. Szájmon Bácsi
25. Normális Vagyok
26. Azt Akarom, hogy Sikítsál
27. Monokinis Lányok
28. Hová Mész te Kisnyulacska
29. Itt az Én Időm
30. Vidéki Zene Vidéki Srácok
30. Vidéki zene
31. Bringakirály
Hallgasd meg ennek az Epizódnak a dalait úgy, ahogyan elhangzottak: